Én olyan tanár vagyok, aki odafigyel a gyermekre.

Igyekszem  élményt nyújtani az óra megszervezésével. Elvárom, hogy tanítványaim kérdezzenek, véleményt mondjanak. Még ha egyenruhában is ülnek, én látom bennük az egyéniséget, és igyekszem finoman irányítani személyiségük fejlődését.

Én olyan tanár vagyok, aki játszva tanít.

Előnyben részesítem azokat a módszereket, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyerek gyerek maradjon: mozoghat, megbeszélheti a dolgokat a társával, mesélhet személyes tapasztalatairól, megtanul úgy szerepelni, előtérben lenni, hogy abból mind tanuljunk, és neki is sikerélménye legyen. Kíváncsivá teszem, hogy keresse a válaszokat. Előnyben részesítem az alkotást mint a szabadság megélésének egyik legszebb formáját.

Én olyan tanár vagyok, aki maga is kreatív, és a gyerekekben is fejleszti a fantáziát, a kreativitást. Rejtvényeket viszek be órára, amelyeket könyvekben találtam vagy magam készítettem (kimondottan arra az órára vagy régebben), de mindig az adott osztály szintjéhez igazítva, és ügyelve arra, hogy hasznosan épüljenek be a tanítási folyamatba.Modellek alapján a tanulókkal is készíttetek rejtvényeket, és ki is próbáljuk hatékonyságukat. Mindig készek vagyunk újítani, kísérletezni.Rengeteg fogalmazást írunk, és szerepjátékokban fogalmazzuk újra a tanult művek egy-egy jelenetét. Közösen dramatizáljuk a műveket, teret hagyva az improvizációnak. Közösen döntjük el, melyik változat a legjobb, és meg is kell tudni indokolni, hogy miért.

Én olyan tanár vagyok, aki természetesnek tartja az interdiszciplinaritást. Magyartanár vagyok, de úgy érzem, nemcsak a magyar nyelvtant és irodalmat kell ismernem, hanem kitekintésem kell legyen a világirodalomra, az általános nyelvészetre, külön a román kultúrára, a néprajzra, de szükségem van történelmi, földrajzi, pszichológiai ismeretekre is, nem beszélve a művészettörténetről. A rajz, a fotóművészet, a zene, a tánc mind helyet kap az én magyarórámon. Észrevétlenül is úgy irányítom tanítványaimat, hogy nyitott szemmel járjanak , lássák meg a szépet a világban és az emberben a jót, becsüljék meg az értékeket, teremtsenek összefüggéseket a látott, hallott és tapasztalt jelenségek között.

Én olyan tanár vagyok, aki igényes.

Igényes elsősorban önmagával szemben, és ebben példakép is szeretne lenni tanítványai előtt. Nem tartom helyesnek az ,,Így is jó lesz’’ elvet, a kényelmes, lusta emberek mottóját. Szerintem,  ha kiadsz valamit a kezedből, az a munka legyen a legjobb változat, amit létrehozhattál. Ha születtek ,, remekművek”, azokat eljuttattam pályázatokra, folyóiratok szerkesztőségébe.

Én olyan tanár vagyok, akinek eszménye a közösségi ember.

A tudást értékelem, de nem fetisizálom. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy pozitív kapcsolatok alakuljanak ki a gyerekek között. Segítőkész, megbízható, őszinte, maguk körül derűs légkört teremtő emberekre van szükségünk, akik építeni tudják a közösséget. Nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is.

MEGJEGYZÉS

Amikor ezt az ars pedagogikát megfogalmazta, Korom Mária még nem tudhatta, hogy csupán néhány hónap múlva egy kíméletlen betegség véget vet tanári működésének. A hitvallás szövegét így már múlt időbe kell tennünk. De a leírtak hitelessége megmarad.

Legyen ez emlékeztető tanítványai és tanártársai számára, akik szerették. Köszönjük szépen munkáját, amit iskolánkban kifejtett, és példamutatását a nyugalomról, kiszámítottságról, kedvességről és biztató mosolyról, amivel sokszor megajándékozott bennünket.

DISTRIBUIȚI
Articolul precedentReggeli látomás
Articolul următorLégy jó mindhalálig

LĂSAȚI UN MESAJ

Please enter your comment!
Please enter your name here